Pénisz irigység a nőkben

Hadd hivatkozzam itt pusztán arra a tényre, hogy egészen mostanáig csak kisfiúk és férfiak gondolkozása volt a vizsgálat tárgya. A magyarázat nyilvánvaló. A pszichoanalízist egy férfi géniusz teremtette meg, és szinte minden továbbfejlesztõje ugyancsak férfi volt.

Jogos és ésszerû, hogy számukra kézenfekvõbb egy férfilélektan kialakítása, s hogy többet értenek meg a férfiak fejlõdésébõl, mint a nõkébõl. A nõi sajátságok megértése érdekében maga Freud tett korszakos lépést, amikor felfedezte a péniszirigység létezését. Ezt követõen van Ophuijsen és Abraham írásai rámutattak arra, hogy pénisz irigység a nőkben nagy szerepet is játszik ez a tényezõ a nõk fejlõdésében és a nõk neurózisainak kialakulásában. A péniszirigység jelentõségét mostanában növelni látszik a fallikus idõszakról kialakított feltételezés.

Ezen azt értjük, hogy mindkét nem esetében az infantilis genitális szervezõdésben csak az egyik nemi szervnek, nevezetesen a fiúk nemi szervének van szerepe, és mindössze ez különbözteti meg a gyermekkori nemi szervezõdést a felnõttkori végleges genitális szervezõdéstõl.

A péniszirigységtől a szupernő szindrómáig

Õ azon a véleményen van, hogy minden új szexuális funkció, például a pubertás, a közösülés, a terhesség és a gyermekszülés kezdetén ez a szakasz reaktiválódik, és ahhoz, hogy a nõies hozzáállás juthasson érvényre, minden alkalommal le kell gyõzni azt. Freud Deutsch meglátását részletesen kidolgozta, egyben meg is erõsítette, mivel úgy tartja: pusztán a péniszirigység és annak legyõzése ébreszti fel a gyermek iránti vágyat, és ezáltal létrehozza az apa iránti szerelmi köteléket. Pénisz irigység a nőkben tudománynak gyakran pénisz irigység a nőkben válik, ha jól ismert tényeket új megvilágításba helyezünk.

Másként fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy új megfigyeléseinket akaratlanul is a régi, letisztult fogalmi kategóriákba soroljuk be. Az az új szempont, amelyet alább ismertetni kívánok, Georg Simmel 4 filozófiai írásainak olvasása közben vetõdött fel bennem. Simmel, miként azt azóta már mások is -- fõként nõk 5 -- többféle módon kifejti a következõket: Az emberiség teljes társadalma férfitársadalom. Az pénisz irigység a nőkben, a törvények, az erkölcs, a vallás és a tudományok is mind férfialkotások.

Simmel ezekbõl a tényekbõl egyáltalán nem a nõk alacsonyabbrendûségére következtet, mint általában a többi szerzõ. Mindenekelõtt a férfitársadalom eszméjét veszi alaposan és kitartóan szemügyre: A mûvészet, a hazaszeretet, az erkölcs általában, a társadalmi eszmék különösen, a gyakorlati döntések helyessége, az elméleti ismeretek tárgyilagossága, az életerõ és a széles körû életismeret -- mindezek a jelenségek és követelmények az emberiségre átfogóan érvényesek, ám a tényleges történelmi helyzetekben kizárólag férfiakra vonatkoznak.

Ellenkezõleg, kultúránk, alig néhány terület kivételével, teljesen férfikultúra. A beléje vetett hit ugyanabból az érzésbõl ered, amely oly sok nyelven ugyanazzal a szóval jelöli az embert és a férfit. A férfiak helyzeti elõnye elkerülhetetlenül azzal a következménnyel jár, hogy a nõkhöz való szubjektív, affektív viszonyának objektív érvényességet tulajdonítanak.

Így Delius 8 szerint a nõ pszichológiájában a mai napig valójában a férfiak vágyainak és csalódásainak gyûjteményét láthatjuk. A helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult az a fontos tényezõ is, hogy a nõk hozzáigazították magukat a férfiak kívánságaihoz, és úgy érzik, mintha ez az alkalmazkodás volna igazi természetük.

Más szóval úgy látják, illetve látták magukat, ahogy azt a férfiak kívánságai elõírták; tudattalanul meghajoltak a férfigondolkodás elõtt. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy lényünk, gondolkodásunk és tevékenységünk milyen nagy mértékben elégíti ki ezeket a férfiigényeket, azt is beláthatjuk, milyen nehéz feladat az egyes férfi és az pénisz irigység a nőkben nõ számára ettõl a gondolkodásmódtól valóban megszabadulni.

Most már az a kérdés, hogy az analitikus pszichológia, amikor nõket választ vizsgálata tárgyául, milyen fokig áll ennek a gondolkodásmódnak a hatása alatt, hiszen még nem hagyta el végleg azt a szintet, amelyen egyértelmûen és rendszeresen csak a férfi fejlõdését veszik tekintetbe.

Azaz: milyen mértékben ítéltetett meg eddig a nõk fejlõdési folyamata férfiszempontok szerint, valamint -- ennek következtében -- mennyire hamis ez az analízisek során mára kialakult kép a nõk valódi természetérõl? Ha ebbõl a szempontból vizsgáljuk pénisz irigység a nőkben kérdést, elsõ benyomásunk igen meglepõ lesz.

A nõk fejlõdésérõl elõttünk álló analitikus kép legyen ez bár helyes vagy sem még egy hajszálnyira sem tér el attól, amit a fiúk általában a lányokról gondolnak.

pénisz irigység a nőkben két pénisszel rendelkező férfi

Jól ismerjük azokat az elképzeléseket, amelyeket a kisfiúk magukban hordoznak. Ezért ezeket itt csupán néhány tömör mondatban vázolom, és összehasonlítás céljából melléjük helyezem a mi elképzeléseinket a nõ fejlõdésérõl. Ez a túlzott, és a vártnál pontosabb egybeesés természetesen nem kritériuma objektív helyénvalóságának.

Könnyen elképzelhetõ, hogy a lányok infantilis genitális szervezõdése feltûnõen emlékeztet a fiúkéra -- miként azt eddig is feltételezték. A fenti összehasonlítás alkalmas talán arra, hogy elgondolkoztasson bennünket, egyúttal más lehetõségeket is figyelmünkbe ajánljon.

Követhetjük például Georg Simmel gondolatmenetét, és válaszolhatunk arra a kérdésre: vajon a nõi alkalmazkodás a férfistruktúrához valóban olyan korán és olyan mélységekben játszódik le, hogy a kislány jellegzetességeit is hatalmába keríti? Késõbb majd még röviden visszatérek arra a pontra, ahol igazán valószínûnek látszik az, hogy ez a férfiszemponttal való "megfertõzõdés" a gyermekkorban zajlik le.

De már elsõ ránézésre sem nyilvánvaló, hogy mindaz, amit a természet adományozott, ilyen nyomtalanul felszívódhat.

Így tehát vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, amelyet már pénisz irigység a nőkben.

Női pénisz irigység, Nők és a péniszirigység

Lehetséges, hogy az a feltûnõ hasonlóság, amelyet kimutattam, nem éppen megfigyeléseink férfiszempontból eredõ egyoldalúságát tükrözi-e? Egy ilyen ötlet azonnal belsõ tiltakozást vált ki, mivel a tapasztalat biztos talajának szükségességére figyelmeztetjük magunkat, amelyen az analitikus kutatás mindig is alapult.

Ugyanakkor elméleti, tudományos ismereteink szerint ezen a talajon pénisz irigység a nőkben állhatunk tökéletes biztonsággal, minthogy természeténél fogva minden tapasztalat szubjektív tényezõket is tartalmaz. Ennek következtében analitikusi tapasztalatunk is mindössze annak az anyagnak a közvetlen megfigyelésébõl eredhet, amelyet egyfelõl a betegeink szabad képzettársításaik, álmaik és pénisz irigység a nőkben formájában az analízisbe bocsátanak, másfelõl azokból az értelmezésekbõl, következtetésekbõl, amelyeket az anyagból levonunk.

Tehát még pénisz irigység a nőkben analitikus módszer helyes használata mellett is fennáll az eltérõ tapasztalatok elméleti lehetõsége. Ha megpróbálunk elszakadni ettõl a férfi-gondolkodásmódtól, a nõi lélekelemzés szinte minden kérdése új színben jelenik meg elõttünk. Az elsõ meglepõ tény az, hogy az analitikus felfogás számára a nemek közötti különbség mindig -- vagy legalábbis döntõen -- elsõdlegesen a nemi szervek közötti eltérésbõl fakadt, és figyelmen kívül hagytuk a másik nagy jelentõségû biológiai különbséget, nevezetesen azt az eltérõ szerepet, amelyet a férfiak és a nõk a szaporodásban betöltenek.

Az anyaság fogalmának kialakulásában szerepet játszó férfiszempontok hatását Ferenczi mutatta be felülmúlhatatlanul kiváló genitális elméletében.

A nemek harcában a férfi szerezte meg azt a kiváltságot, hogy -- nemi szerve által -- újra behatoljon egy uterusba. A nõ -- egykori alávetett helyzetének megfelelõen -- arra kényszerül, hogy nemi szervezõdését ehhez az organikus helyzethez igazítsa, amelyért aztán bizonyos kárpótlást kap.

Be kell érnie azokkal a pótszerekkel, amelyeket a képzelet, s mindenekelõtt a gyermekgondozás nyújt -- a gyermeki boldogságban azután õ is részesülhet. Legfeljebb a szülés folyamatában adódhatnak olyan örömforrások, amelyek a férfinak nem adatnak meg.

A nemek különbsége: aktív–passzív szexualitás – a nőiség Freud szerint

Semmiféle elsõdleges késztetése sincs a közösülésre, legalábbis ki van rekesztve minden közvetlen -- bármennyire részleges -- beteljesülésbõl. Amennyiben ez így áll, a nõ minden kétséget kizáróan kisebb késztetést érez a számára egyúttal kevesebb élvezettel járó közösülés iránt, mint a férfi.

Ennek az az oka, hogy a nõ csak közvetve -- körülményes megoldásokkal -- tudja elsõdleges vágyát bizonyos fokig kielégíteni. Pontosabban egyrészt a mazochista konverzió kínálta kerülõ út révén, másrészt leendõ gyermekével való azonosulása folytán. Igen ám, de ezek csupán a "kárpótlás" eszközei. Az egyetlen dolog, amelyben a nõ kizárólagos elõnyt élvez a férfival szemben, nem más, mint a szülés nagyon is kérdéses öröme.

Ennél a pontnál mint nõ hadd kérdezzem meg némi csodálkozással: És az anyaság?

pénisz irigység a nőkben Egész éjszaka merevedésem van

Az örömteli tudat, hogy új életet hordozunk magunkban? A kis jövevény megjelenését övezõ fokozott várakozás leírhatatlan boldogsága? Az öröm, amikor végül elõbújik a gyermek, és elsõként tarthatjuk karjainkban? A mélyrõl jövõ boldogító elégedettségérzet, amikor szoptatjuk?

pénisz irigység a nőkben hogyan lehet levágni egy srác péniszét

Az anyai gondozást igénylõ csecsemõkor teljes idõszakának boldogsága? Ferenczi egy beszélgetés során azt a véleményét fejtette ki, hogy a nõ számára ilyen keserûen végzõdõ konfliktus döntõ szakaszában a gyõzedelmes férfi rákényszerítette a nõre az anyaságot és mindazt, ami ezzel együtt jár.

Ha a társadalmi harc szemszögébõl vizsgáljuk, az anyaságot kétségtelenül hátránynak is felfoghatjuk. Manapság ez bizonyára így is van, ám az már kevésbé bizonyos, hogy azokban az idõkben is így volt-e, amikor az emberek még közvetlen kapcsolatban álltak a természettel. Továbbá: magát a péniszirigységet is biológiai és nem társadalmi vonatkozásaival magyarázzuk. Éppen ellenkezõleg: minden nagyobb hûhó nélkül elfogadjuk, hogy a nõ társadalmi alacsonyabbrendûség-érzése nem más, mint péniszirigységének racionalizálása.

Ugyanakkor a biológiai szempont azt sugallja, hogy a nõnek az anyaságban, illetve az arra való képességben vitathatatlan és semmiképpen sem mellékes fiziológiai fensõbbsége nyilvánul meg. Ez a férfipsziché tudattalanjában abban jut leginkább kifejezésre, hogy a fiúgyermek milyen erõsen irigyli az anyaságot. Általánosságban jól ismerjük ezt az irigységet, mindazonáltal eddig nem kapta meg a dinamikus tényezõket megilletõ jogos figyelmet.

Ha az pénisz irigység a nőkben, miként én is tettem, férfiak analízisébe kezd pénisz irigység a nőkben, hogy huzamosabb ideig csak nõket analizált, nagyon meglepõ benyomást fog szerezni arról, milyen erõs pénisz irigység a nőkben férfiak terhesség, szülés, anyaság, valamint a mell és a szoptatás iránti irigysége. Ez az analízisbõl eredõ benyomás óhatatlanul felveti a kérdést: vajon nem a férfiak tudattalan lealacsonyító hajlama tör intellektuálisan a felszínre az anyaságról fent vázolt képben?

Nők és a péniszirigység

Ez a lealacsonyítás így fogalmazható meg: A valóságban a nõk egyszerûen péniszre vágynak; mindazzal együtt, amit mondanak és tesznek, az anyaság nem más, mint teher, amely megnehezíti a létharcot, és a férfiak csak örülhetnek, hogy nem nekik kell pénisz irigység a nőkben.

Amikor Helene Deutsch azt írja, hogy a nõkben lényegesen nagyobb szerepet játszik Chubby Beach Video férfiasság-komplexus, mint fordítva, a férfiaknál a nõiesség-komplexus, úgy tûnik, hogy elsiklik ama tény felett, hogy a férfi anyaság-irigysége inkább képes a sikeres szublimációra, mint a nõ péniszirigysége.

Egyúttal ez a tény szolgáltatja a kulturális értékrend létrejöttének egyik, ha nem a legmeghatározóbb hajtóerejét. A nyelvben jól megmutatkozik a kulturális produktivitás eredete.

A történelemnek azon periódusaiban, amelyek elõttünk ismeretesek, a férfiak kétségtelenül lényegesen nagyobb kulturális teremtõ erõrõl tettek tanúbizonyságot, mint a nõk.

Vajon nem az gerjeszti a férfiakban ezt a legkülönfélébb területeken érvényesülõ, teremtésre késztetõ óriási hajtóerõt, hogy átérzik viszonylagos csekély szerepüket egy új élõlény létrehozásában, és ez szüntelenül teljesítménybeli túlkompenzációra kényszeríti õket?

Amennyiben fennáll ez a logikai összefüggés, azzal a kérdéssel kell szembenéznünk, hogy vajon péniszirigysége kárpótlásául a nõben miért nincs jelen egy ennek megfelelõ impulzus? Erre két választ adhatunk: Meglehet, hogy a nõben abszolút mértékben is csekélyebb az irigység, mint a pénisz irigység a nőkben. De az is lehetséges, hogy ezt kevésbé tudja más irányban feldolgozni.

Mindkét feltételezést alá lehet tényekkel támasztani.

Miben segíthetünk?

A férfiakban lakozó irigység nagyobb intenzitásának mi pénisz irigység a nőkben legjobb péniszvastagság hivatkozhatunk arra, hogy a nõ anatómiailag ténylegesen hátrányos helyzetérõl csak a pregenitális szervezõdés szintjeinek szempontjából beszélhetünk. Másfelõl ugyanakkor a férfiak jelentõsége a szaporodásban egyértelmûen kisebb, mint a nõké. Folytatva a gondolatmenetet: megfigyelhetõ, hogy a férfiaknak egyértelmûen nagyobb szüksége van a nõk lebecsülésére, mint viszont.

Csak akkor láthatjuk be, hogy a nõk alsóbbrendûségét hirdetõ dogma egy tudattalan férfitendencia terméke, ha kételkedni kezdünk abban, hogy ez a nézet a valóságból ered. Ám ha a nõi alsóbbrendûségrõl alkotott meggyõzõdésen túl a férfiakban valóban meghúzódnak hajlamok a nõk lebecsülésére, abból arra kell következtetnünk, hogy ez a tudattalan lealacsonyító erõ nagyon nagy.

Sok mindent elmondhatunk annak alátámasztására is, hogy kulturális szempontból a nõk kevésbé tudják sikeresen feldolgozni irigységüket, mint a férfiak. Jól tudjuk, hogy ez az irigység optimális esetben a férj és gyermek iránti vágyba tolódik el, és valószínûleg éppen ennek az átalakulásnak a következtében, a benne rejlõ erõ nagy része a szublimáció érdekében elvész.

Ám a kevésbé kedvezõ esetekben, miként arra majd részletesen kitérek, ezt az irigységet bûntudat terheli ahelyett, hogy sikeres feldolgozást nyerne.

Péniszirigység: mi maradt belőle?

Ezzel szemben a férfiak anyaságra való alkalmatlanságukat valószínûleg egyszerû alacsonyabbrendûségnek érzik, amelynek teljes hajtóereje akadálytalanul képes kifejlõdni.

Dolgozatomban már érintettem azt a kérdést, amelyet Freud nemrégiben az érdeklõdés homlokterébe helyezett: 12 nevezetesen a az erekció gyógyítása fájdalmas iránti vágy eredetének és mûködésének kérdését. Az erekció éjjel állandó évtized során megváltozott e kérdés megközelítése. Ennélfogva talán megengedi nekem az Olvasó, hogy röviden jellemezzem ennek a történelmi jelentõségû fejlõdésnek a kezdetét és a végét.

Az eredeti hipotézis 13 úgy pénisz irigység a nőkben, hogy a péniszirigység libidinális megerõsítést nyújt mind a gyermek, mind a férfi iránti vágynak, miközben az az utóbbi iránt az elõzõtõl függetlenül éled fel. Késõbb a hangsúly egyre inkább áttolódott a péniszirigységre, mígnem Freud ezzel a problémával foglalkozó legfrissebb írásában közreadta azt a feltételezést, mely szerint a gyermek iránti vágy kizárólag a péniszirigységnek és annak az általános csalódásnak a révén támad fel, hogy a nõknek nem lesz és soha nem is volt péniszük.

The Effects of Obesity on Dementia, Brain Function, and Fertility

Freud továbbá úgy látja, hogy az apához való gyengéd kötõdés is csak ezen a kerülõ úton alakulhatott ki -- a pénisz és a gyermek iránti vágy révén. Ez utóbbi feltételezés nyilvánvalóan abból a szükségbõl fakadt, hogy lélektani magyarázatát adjuk a heteroszexuális vonzalom biológiai alapelvének. Ez egybeesik a Groddeck által megfogalmazott problémával.